John Bell tétele alapján térben elkülönült rendszerek kvantumosan összefonódott állapotban olyan korrelációkat képesek létrehozni, amelyek semmilyen klasszikus modellel nem magyarázhatók. Felmerül a kérdés, hogy a nemlokális korrelációk klasszikus korrelációkkal szembeni fölénye megmarad-e, ha a rendszerek között bizonyos mértékű klasszikus kommunikációt is megengedünk. Magasabb dimenziós kvantumrendszerekre vonatkozóan olyan kísérletileg releváns elrendezéseket találtunk, amelyek sértik a klasszikus bitekkel kiegészített Bell-típusú egyenlőtlenségeket. Előadásomban egy egyszerű Bell-kísérleten keresztül megvilágítom a probléma játékelméleti vonatkozásait, majd bemutatok egy konkrét egybites konstrukciót, amelyhez kapcsolódó optimalizálási probléma hatékony megoldását is ismertetem.